Monarchista

Mostanában lett volna miről írnom, azonban nem akartam állandóan panaszkodni, hogy nekünk milyen rossz. Elég sok emberrel beszélek nap, mint nap a munkámból kifolyólag olyanokkal is akik nem itt élnek tehát elég objektív módon tudom megítélni a saját helyzetemet és Magyarország állapotát is. A következő témák mindegyike az elmúlt napok nagy rácsodálkozása arra a (nem is jut eszembe ide illő jelző) amit Magyarországnak és egyáltalán belpolitikának hívnak.

Németországban élő (oda ment férjhez) ismerősöm, aki mellesleg igazi ”nagy magyar” mondta, hogy a németek még mindig azt hiszik, hogy a magyarok jól élnek és úgy általában rendben van, itt minden, bár azt tegyük hozzá Orbán ténykedését ámokfutásnak tekintik. A gyalázatos, hogy miközben a két bohóc (Matolcsy és Orbán) fel akarja lendíteni a gazdaságot, Németországban magyar paprika címén silány minőségű szemetet árulnak. Eközben ugyanezen ismerős édesanyja hazalátogatva, a piacon szó szerint gyönyörű paprikát tudott vásárolni. A kérdésem az, hogy tudatosan járatják le a történelmi „Európa éléskamrája” címre méltán büszke Magyarországot, vagy tényleg ennyire nem figyel senki arra, hogy egy címet nem csak megszerezni kell, de meg is kell tudni őrizni? Korábban ez soha sem volt probléma, még a piacgazdaság előtti időkben is odafigyeltek arra, hogy a kényes piacok a legjobbat és a legszebbet kapják. Most hogy ezen múlik a bevétel és nem csak a megítélésünk, hanem a megélhetésünk a tét, olyan mintha másodlagos lenne a felvevő piac reakciója. Így mókás lesz erős mezőgazdaságot teremteni. Lehet, hogy a két bohócnak csak a szórakoztatás a célja ami eltereli a problémákról a figyelmet?

A másik téma, ami mellett még úgy sem voltam képes elmenni, hogy a blogon mindenkit a radikális megoldásaimmal szoktam bombázni. A kitelepülés, emigrálás kinek mi tetszik kérdése az elmúlt hónapokban a baráti és az ismerősi körömben drámai méreteket öltött és nem csak a klasszikus szakmákban, hanem általánosságban. Az egyik kedves kolléga informatikusként is úgy érezte, hogy a kormányunk (bármelyik nem csak a fidesz) töketlen intézkedéseinek hatása, vagy inkább hatástalansága miatt inkább egy stabil gazdaságban és jogrendszerben próbálja újra kezdeni az életét. Minden esetre bátor döntés volt. Kertes házas övezetben élek ezért a szomszédokkal eléggé aktív a közösségi életünk. A legmegdöbbentőbb hogy mindenki azon töri a fejét, hogy távozik és a gyermekeiket is erre bíztatják. Az egyik szomszéd az egész családjával készül már megvoltak a terepszemlék és keresik a lakást, mert lesz munkája Ausztriában (ők is csak a két lányuk iskoláinak befejezésére várnak). A másik szomszéd (lányait egyedül nevelő értelmiségi hölgy) Kanadában telepszik le, ha a lányai befejezik a sulit jövőre. A „legszebb” a két véglet. Egy olyan barátomtól is ezt hallom, aki felépített egy több százmilliós céget és most úgy érzi, egy másik országban szeretné folytatni. Önmagában az, hogy külföldön dolgozik nem kunszt, hiszen sok német, szlovák cég van most is aminek magyar a tulajdonosa, azonban Ő a pici gyerekeivel és a céggel együtt szeretne új hazát. A másik véglet az élelmes vállalkozó jó kapcsolatokkal, millió újrakezdés után, ami a magyar partnerek inkorrekt viselkedése miatt következett be. Ő egy skandináv országban alapított céget azért, hogy ha 3 évig ott él, onnan/ott dolgozva a járulékait oda fizeti, akkor lesz nyugdíja az adott országban. Még akkor is jól jár, ha nem a teljes pályafutása alapján kapja. Na most tekintettel arra, hogy a mi kormányunk egyszerűen ellopta a nyugdíjakat, és olyan hosszú távra ígérget hamisan amelyekre nem tud garanciákat vállalni. A következő kormányok pedig biztosan nem fogják garantálni egy másik kormány által tett ígéret megvalósulását, azt gondolom nem is cselekedhetett volna jobban amikor így döntött.

Az itthon sikeresnek mondható cégvezető barátom éppen tegnap említette, hogy talán a 70-es években volt ilyen erős a kivándorlási hullám, mint napjainkban. Igaz-e, vagy sem, nem tudom, azonban mindenképpen figyelemre méltó, mert a mértékét testközelből érzékelem. Ezek után a politikai és gazdasági „elitnek” el kellene gondolkoznia azon, hogy ha ez ilyen ütemben fog nőni, akkor már akár 10 éves távlatban is komoly problémákkal kell szembesülniük. És aki most azt mondja, hogy ezek az emberek hazafiatlanok akkor az nem mond igazat. A megélhetési problémák és az állandó küszködés, amit az én szüleim és nagyszüleim is naponta megtapasztaltak elveszi az ember kedvét a hazafias gondolatoktól. Másrészt a magyar politika is csak tüneti kezeléseket alkalmaz és azt is rosszul. A baj nem az, hogy néha, hanem hogy a rendszerváltozás óta. Már nincs kire szavazni, mert mindegyik lejáratta magát. Most legutóbb a Felcsúti Napóleon Wikileaks botránya bizonyította be amit eddig is tudtunk hogy a választási ígéretek és a valóság teljesen eltérő dolgok. Az anyjukat eladnák a választási győzelemért. Más országokban sem kolbászból van a kerítés, és ott is vannak korrupt politikusok, mégis talán egy leheletnyivel jobban működnek a dolgok. Ez a lehelet pedig sok magyar embernek a teljes megnyugvást, a kiszámíthatóságot és nem utolsósorban megvalósítható, magvalósuló lehetőséget jelentené. Itt már csak egy graffitit tudok idézni:

„Az utolsó aki elhagyja az országot kapcsolja le a villanyt”